Nem egy átlagos reggel volt a Móriczon; szebb a szokásosnál, mint amikor csak szalad a 7-es busz, csörömpöl a villamos, a Lildbe épp pakolják ki az árut, még részeg tinik zabálják a mekis sajtburger menüt és támad a walkingdead squad, hogy van-e cigid buszjegyre.
Szóval Móricz, de máshogy: madarak, csicsergés, arcodat simogató napfényes őszi reggel, amikor is elcsattan előttem a csók, ölelés, úgy mélyen. Csak ők vannak, két tisztalelkű fiatal, és minden más jelentéktelen, ez egyből érződött; nem elmosolyodtam, totál mosolyra állította a szám. Aztán összeraktam a képet, hogy mi is történt előttem. Szélmalomharcot vívó futárok, életüket kockáztató hajtáspajtás a zsúfolt forgalomban, konkuráló brandek, és mégis: a szerelem lebontotta a határokat, és megállította a pillanatot.
Megannyi kérdés megfogalmazódik: együtt választották ezt a pályát? Vagy csak szóba elegyedtek munka közben a többi pedig csak jött magától? Vajon van több lopott csók napközben? Vagy tényleg ez a mesébe illő futárszerelem?
Muszáj volt elkapni ezt a pillanatot, mert annyira tiszta, annyira sok üzenete van… Te milyen címet adnál a képnek?
Post comments (0)