Életfutárok: avagy Wolt egyszer egy Panda-csók
Nem egy átlagos reggel volt a Móriczon; szebb a szokásosnál, mint amikor csak szalad a 7-es busz, csörömpöl a villamos, a Lildbe épp pakolják ki az árut, még részeg tinik zabálják a mekis sajtburger menüt és támad a walkingdead squad, hogy van-e cigid buszjegyre. Szóval Móricz, de máshogy: madarak, csicsergés, arcodat simogató napfényes őszi reggel, amikor is elcsattan előttem a csók, ölelés, úgy mélyen. Csak ők vannak, két tisztalelkű fiatal, és minden más jelentéktelen, ez egyből érződött; nem elmosolyodtam, totál […]